Karády Katalin: Bánatos út

Bánatos út - Karády Katalin énekel

de Fries Károly - G. Dénes György szerzeménye

Május volt, s egy vérpiros szívforrón lángra gyúlt,
Ostobán egy száj a szájra hullt.
Mámor, álmok, égő csókok, könnyes szenvedés,
Ennyi volt csupán a múlt...

Bánatos út, az út, ahol én lakom,
Bánatos ég, néz be ott az ablakon.
Énhozzám a boldogság még vendégként sem jár,
De a gond rám talál.
Bánatos út, az út, ahol én lakom,
Te sose tudd, a panaszt az ajkamon.
Mert te fénylő napban élsz vidáman, gondtalan,
Én meg így egymagam.
Őszi szélben mire várjak,
Énrám úgy sem süt a napfény,
Künn a fák is árván állnak,
Csak úgy mint én ...
Bánatos út, az út, ahol én lakom,
Keserű könny pereg le az arcomon.
Kék autód a kék madárral jár a csók után,
Máshová, nem hozzám.