Karády Katalin: Álltam a hídon

Álltam a hídon - Karády Katalin énekel

Horváth Jenő - Szenes Iván szerzeménye

Még rólad beszél egy összegyűrt levél,
Mit foltossá áztatott a sűrű sírás
Miért múlik el minden szép a szerelemben
Miért jön holnap már az én helyembe más?

Álltam a hídon és a te fényképed néztem,
lágy hullámok kergetőztek a Dunán.
Félóra se múlt, mióta elváltam tőled,
parfümödtől illatos még a ruhám.
A hídon mellettem elsuhantak a párok,
a régi fényképen még nevettél felém.
Zavaros színű emlékek rátörtek a szívemre,
és a mások boldogságát irigyeltem én.
Miközben álltam a hídon valami fellázadt bennem,
és a képed elengedte a kezem.
Hullott lefelé és én csak kábultan néztem,
hogy elviszi a víz, örökre elviszi a víz.
A vén Dunán elindult egy könny a kép után.

Kísér: Durium zkr.