Sebő együttes - Horatius: Q. Delliushoz

Horatius: Q. Delliushoz

Lelked nyugalmát óvd kutya-sorban is,
s ha jobbra ébredsz, el ne merûlj a túl
heves gyönyörbe szertelen, hisz –
Delliusom – elenyészel úgyis.

Akárha búsan pergeted éveid,
akárha páston elheveredve szép
napokra ünnepet derítsz, jó
fajta falernuszit iddogálva!

Mért vár a nyárfás, és csupa-szál fenyõk
árnyéka mérthogy összefonódva hull
a lomb alá, s a fürge forrás
csörgedezõ habokon leszökken?

Bort s balzsamot hozz, és rövid életû
virágot, édes rózsacsokort, amíg
korod s a jósors engedik s a
bús fonalat szakitó leányok.

Elmégy, s a jószág itt marad és a ház
hol lent a szõke hûs Tiberis locsog,
elmégy s a halmozott javaknak
nem te örülsz, örököst dagasztasz.

Légy bármilyen dús, bármily elõkelõ
jó származású, vagy nyomorult szegény,
a puszta ég alatt tanyázó:
nem, soha nem könyörül meg Orcus!

Mindannyiunkat összeterelnek, és
fordúl az urna, sorsod elõbb-utóbb
kihull, s örök számûzetésbe
éj-feketén suhan át a sajka.