Vörös István és A Prognózis - Végre Elrepülhetünk

Koncertfelvétel, Budai Parkszínpad, 1996.

Zenészek: Vörös István (ének, gitár), Jankai Béla (billentyűk), Rácz László (basszus, vokál), Mándoki Sándor (billentyű), Káptalan András (gitár, ének), Gyurik Lajos (dob), Rádul Zoltán (szaxofon)

Dalszöveg

Végre elrepülhetünk
(Vörös István)


Utáltunk minden kötöttséget
és szigorú rendszabályt.
A monoton, szürke tantárgyakat,
s az egész iskolát.

Mégis könnyes szemmel megfogadtuk,
hogy újra eljövünk.
Múltak az évek, nem érdekelt,
mindegy volt nekünk!
Csakhogy végre elrepülhetünk!

Aztán parancsszóra fegyvert fogtunk
egy szomorú délután.
Csak megússzuk élve a háborúsdit
és legyen vége már!

Búcsúzóul kezet fogtunk;
az Ég legyen velünk!
El innen gyorsan messzire!
Otthon jobb nekünk!
Csakhogy végre elrepülhetünk!

Hittük akkor, ha kinyílik a világ
megváltozik minden;
de naiv gyermeki álmodozás volt,
én azt hiszem.


Ha néha az utcán összefutunk,
zavarban vagyunk;
egymásnak, mint az idegenek,
nincs mit mondanunk.

Pedig összezárva zötykölődtünk
az országutakon;
nekifeszülve a rock and roll-nak
sok ócska színpadon.

Aztán búcsúzóul összevesztünk;
véges a türelmünk.
Hol van ilyenkor a barátság,
miről annyit énekelünk?
Csakhogy végre elrepülhetünk!