Vörös István és A Prognózis - Szállj El Szabadon (live)

Koncertfelvétel 1996, Budai Parkszínpad

Zenészek: Vörös István (ének, gitár, szájharmonika), Rácz László (basszus, vokál), Mándoki Sándor (billentyű), Káptalan András (gitár, vokál), Gyurik Lajos (dob)

Zene és szöveg: Vörös István


Két éve volt, egy koncert után,
az öltöző előtt feltűnt egy lány.
Álmodozva nézett, bárhol voltunk, követett ő;
de érzésekre akkor, sajnos nem volt sok idő.

Épp elmúlt tizennyolc és jött a ballagás;
az Üllői úti fákról a nyár illata szállt.
Éreztem, hogy vége, szégyen, férfi-fájdalom.
őt nem tarthatom vissza, most már szálljon szabadon.

Sivár, sötét az éj,
a világ nyugodni tér;
s én gyötrődöm az ágyon,
kapaszkodom beléd.

Vége, legyen vége,
a szenvedésre béke.
Szerelmes ne legyél
és ne gondolj a szépre!

Aztán összeborulva sírtunk egy vasárnap délelőtt;
csak torlódnak az évek mindkettőnk fölött.
Újrakezdeni mindent, talán lesz még alkalom,
de ne áltassuk egymást, most már szállj el szabadon!

Sivár, sötét az éj,
a világ nyugodni tér;
s én gyötrődöm az ágyon,
kapaszkodva beléd.

Vége, legyen vége,
a szenvedésre béke.
Szerelmes ne legyél
és ne gondolj a szépre!

Mást diktál az ész mást érez a szív,
csordulnak a könnyek, viseljük a kínt.
Majd elmúlik az érzés, most még nehéz mondanom;
ennyi volt az álom, most már szállj el szabadon!