Románcok - Nem Tudok Már Mást Szeretni.

Hány éjjelt vártalak, mikor nem voltál velem.
Hány éjjelt átsírtam könnyes szemmel nélküled.
Remegtem egyedül, nem volt ki megvigasztalt volna,
Nem borultál vállaimra, sírtam bánatomban.

Érzem még csókjaid, de már nem égnek a számon,
Bárcsak visszajönnél, én a boldogságra vágyom.
Gyenge lett a szívem, s már nincs ki átöleljen,
Bárcsak te is érezhetnéd, hogy milyen így az élet!

REFR:
Nem tudok már mást szeretni, maradj még velem,
Két karommal átölellek minden éjjelen.
Könnyes szemmel gyógyítgatom fájó szívemet,
Elfeledni nem tudnám a szép emlékeket.
nem tudok már mást szeretni, hozzád nőtt szívem,
veled keltem minden reggel, erőt adtál nekem.
Éjszakákon át hallgattam, mit mesélsz nekem,
hogy nem szeretsz már senki mást, itt vagyok neked.

Itt állok egyedül, szótlanul, csókodra vágyok,
Összetört szívemmel csak hűlt helyed találom.
Hiányzol oly nagyon, könnycsepp csordul arcomon,
elfeledni nem tudom, most nekem fáj nagyon.

Ne sírj úgy kérlek, hisz melletted leszek én,
nem leszünk egyedül, majd szikrázik újra a fény.
Ó fényes napsugár, kérlek süss még újra ránk,
gyógyítsd meg hát szívünket, hogy ne fájjon tovább!