Középkori szerzetesek 10 - Pilisszentkereszti Ciszterci Apátság

A Pilisszentkereszti Ciszterci Apátság maradványai Pilisszentkereszt külterületén, a Pilis-hegy lábánál fekszenek. A ciszterci monostor helyén eredetileg egy XI. századi királyi vadászkastély állt, melyet egy Árpád-kori falu vett körbe.
Béla király a vadászkastélyt a XII. század végén, az általa 1184. május 27-én alapított pilisi ciszterci apátságnak adta. Béla király volt a Magyar Királyság területén 1142-ben megtelepedő ciszterci rend legnagyobb pártfogója, és a Pilisi apátság mellett több apátságot is ő alapított.
A király második felesége, a francia Capet Margit 1186-ban jött az országba, így a bizánci mellett a francia hatás is érvényesült a magyar királyi udvarban. A francia Achey-ból érkezett szerzetesek és építő mesterek először a vadászkastély épületeit alakították át és kibővítették a rend igényei és eszményei szerint. Az Achey-ben ma is középkori állapotában megcsodálható templommal megegyezőt építettek fel. Az építkezések 1225 körül, a templom Szűz Mária tiszteletére történő felszentelésének idejére fejeződtek be, ami 60 méter külső hosszúságú, háromhajós, keleten egyenes záródású fő szentéllyel és a kereszthajóból nyíló, hasonló kiképzésű két-két mellékszentéllyel ellátott épület volt. A templomhoz dél felől kapcsolódó monostor és a kerengő a templom munkáival párhuzamosan, a XIII. század első évtizedeiben, az esztergomi székesegyházzal és a királyi palotával egy időben épültek. A kerengő bordás keresztboltozatait falpillérkötegek hordozták, amelyeket változatosan díszített fejezetcsoportokkal láttak el. A déli kerengőszárnyból nyíló nyolcszögű kútház a XIII. századi magyarországi művészet legnagyobb kútépítménye volt, ilyen díszkút a korabeli nyugat-európai ciszterci monostorokban volt látható. A közelben lévő forrás vizét vízvezeték szállította a monostorba, és a jól felszerelt műhelyekben a szerzetesek fémet dolgoztak fel. A monostorhoz halastó is tartozott, melyet a Pilisi patakok tápláltak.
III. Béla és utódai feltehetőleg királyi temetkezőhelynek szánták a királyi székhelyhez, Esztergomhoz közel eső ciszterci monostort. Itt temették el II. András király első feleségét, az 1213. szeptember 28-án merénylet áldozatává váló Meráni Gertrúdot. A gyilkosságra a pilisi hegyek között került sor, amikor András Halicsban háborúzott. A merényletben Bánk szlavóniai bán és nádor, a Kacsics nembeli Simon bán és Péter csanádi ispán vettek részt. A tragédiát Katona József Bánk bán című drámájában, Erkel Ferenc pedig operájában dolgozta fel. Gertrúd királynő szarkofágjának maradványai a legjelentősebb pilisi leletekkel együtt a Magyar Nemzeti Galériában láthatók. A síremléket András király és Gertrúd királyné lánya, Erzsébet és férje, Lajos türingiai őrgróf rendelték. 1222-es magyarországi látogatásukkor Erzsébet felkereste édesanyja nyughelyét a pilisi ciszterci monostorban.
Valószínűsíthető, hogy a káptalanteremben feltárt lovagsír Robert de Courtenay egykori konstantinápolyi latin császár nyughelye, aki 1221 és 1228 között uralkodott Bizáncban. A tatárjárás után IV. Béla király Budára tette az ország székhelyét, így a Pilis jelentősége csökkent.
1326. május 14-én Boleszló esztergomi érsek és ispán tudatja, hogy Henrik veszprémi püspök és ispán, királynéi kancellár kérésére kiküldte János mestert, az esztergomi nagyobbik egyház dékánját, hogy István Kalazi plébános elűzése, javainak elvétele és a plébánia elfoglalása miatt a Pilisi apátot elégtételadásra szólítsa fel. János mester jelentette, hogy a Pilisi monostor szerzeteseinek egyik része azt mondta, hogy az apát otthon van. míg a másik része tagadta azt. Ezért János mester az apátot a szerzetesek jelenlétében május 10-ére az érsek elé idézte, és meghagyta azt, hogy az eljárása alapjául szolgáló bizonyítékokat mutassa be. A jelzett napon az apát nem jelent meg.
A fentiek okán 1326. júl. 13-án Veszprémben Henrik veszprémi püspök, ispán és királynéi kancellár János Pilisi ciszterci apátot és Miklós szerzetest V. Kelemen pápa rendelkezései alapján nyilvánosan a fentiek miatt kiközösítette.
A mohácsi csatát követően, 1526. szeptember 7-én a törökök lerombolták a monostort, egy felszentelt rendtagot pedig megégettek. A többieknek sikerült elmenekülni. Hat-tíz szerzetes maradhatott itt, akik a műhelyben is sokat dolgoztak, pedig ekkor már az energiát adó vízimalom, és a kőcsőben vezetett vízvezetékrendszer is elpusztult. A monostorban valószínűleg az 1541-ben bekövetkezett végleges török megszállásig éltek. Ekkor elesett Buda, majd 1543-ban Esztergom is török kézre került. A monostor teljesen elnéptelenedett, pusztulni kezdett. Az apátság hét holdon fekvő romjai több évszázadon át állandó rablás célpontjai voltak.
Sajnos az apátságból nagyon kevés maradt meg, a templomhajókat elválasztó, gazdagon tagolt kötegpilléreket, melyek méretéből következtethetünk a templom monumentalitására, fából készített tető védi az időjárás viszontagságaitól.

Zene: Kobzos együttes - http://www.kobzos.hu/