Eltűnt Árpád-kori vagy középkori falvaink 52 - Udvarhely avagy Gerencsér vára

A vár a Vértes erdős síkán, a Szépvíz-ér mentén, az Oroszlány és Pusztavám közötti út mellett emelkedett. A Honfoglalást követően a Csákok birtoka volt. Gerencsér a legrégebbi a vértesi várak közül. A Csákvár felé vezető völgytorkolat védelme lehetett a feladata. Két vagy három emeletes lehetett. Valójában főúri lakótorony és királyi vadászterület volt, ahol katonaság is szolgált. A falába emeletenként külön-külön lezárható lépcsőt építettek.
A Vértesszentkereszti monostort először 1146-ban említik, amikor Fulco hospes idegen végrendeletében négy ekényi földet adományozott örök birtokul Csák nembeli Ugrin ispán Szentkereszt monostorának. A fia lehetett II. Ugrin, aki 1204-ben esztergomi érsek lett. A meghalt II. Ugrin vagyonát öccse, vagy unokaöccse, Csák nembeli I. Miklós ispán örökölte, aki hivatalokat látott el II. András király udvarában. 1231-ben kelt végrendeletében olvashatjuk, hogy a Szentkereszt melletti, Wduorhel néven említett predium épületeit a legkisebb fia, Lőrinc örökölte. Udvarhely házait II. Ugrin érsek építette, és valószínűsítik, hogy az a vértesszentkereszti apátságtól 1,5 kilométerre lévő Gerencsérvárral azonos helyet jelent. A vár valószínűleg a XII. század második felében épült, Ugrin érsek 1204-ben bekövetkezett halálát megelőzően. Udvarhely és a vár a XIV. század első felében királyi tulajdonba került, és a környékre települt fazekasokról Gerencsérvárként kezdték emlegetni. 1330-ban már Gerencher alakban jegyzik, és királyi lovászok, részben Csák nemzetségbeli Györke fia Pál királyi apród birtoka volt.
I. Nagy Lajos király kedvelt vadászháza volt Gerencsérvár. Több oklevelet itt adott ki, és 1366. december 6-án itt között tanácskozott a velencei dózse követeivel.
1410-ben Luxemburgi Zsigmond Hohenzollern Frigyes brandenburgi őrgrófnak zálogosította el. 1424 előtt a vértesi várak Rozgonyi István, Pozsony megye főispánja kezébe kerültek. 1439 októberében meghalt Habsburg Albert király. A korona őrzési helyén, Visegrádon tartózkodó Luxemburgi Erzsébet ekkor már az elhunyt Albert gyermekének akarta a trónt, ezért bizalmasát, Kottaner Jánosnét megbízta a korona ellopásával. A komorna kicsempészte a koronát, és a királynéval Komáromba távozott, ahol 1440. február 22-én megszületett V. László. Komáromból Gerencsérre érkeztek, ahol Kottanerné kiemelte, hogy a szép vadászlakban rideg szállásuk volt, ennivalót is keveset találtak.
Széchy Dénes esztergomi prímás-érsek, Cillei Ulrik gróf, Újlaki Miklós és Garai László bánok jelenlétében 1440. május 15-én Székesfehérvárott királlyá koronázta a csecsemő Lászlót. 1446-ban Erzsébet Gerencsérvárat, más várakkal 9000 forintért Rozgonyi Jánosnak adta, melyet 1458-ban Mátyás király megerősített, ekkor „Castrum Gerenhen” néven szerepelt. 1465 után Újlaki Miklós macsói bán, erdélyi vajda, majd 1471-től a bosnyák király birtoka lett, és vadásztanyaként szolgált. Újlaki Miklós fiától, Lőrinctől 1495-ben Bakócz Tamás egri püspök, majd 1521-ben Paksy János, Tolna vármegye főispánja kapta meg hű szolgálataiért. A birtokosai elhanyagolták, és a török háborúk elején elpusztulhatott. Székesfehérvár 1543-as és Csókakő 1544-es elfoglalása idején robbantották fel. A hódoltság alatt még hozzá tartozott a falu is, és lakóinak fontos szerepük volt egy legendás történetben, amely Gerencsérvár kisasszonyának, Ujlaki Klárának és a szomszédos Vitányvár kapitányának, Héderváry Imrének a szerelméről szól. A várkisasszonyt apja, Ujlaki Miklós egy német grófhoz akarta hozzáadni. Klára Vitány várába szökött a szerelméhez, Imréhez. Az erődítmény ellenállt annak az ostromnak, amelyet Ujlaki Miklós indított a lányáért. Nem tudott bejutni, de egy áruló felfedett egy folyosót, amely a várkapitány szobájába vezetett. Az apa dühében az ifjút leütötte, lányát pedig magával hurcolta, és büntetésként élve befalaztatta vára pincéjébe. A jószívű szolgák egy résen élelemmel és meleg holmival látták el a lányt, segítve úrnőjük életben maradását, és hírt hozták arról, hogy Héderváry Imre felgyógyult, és Mátyás király támogatásával kiszabadítására készül. Ujlaki Miklós gerencséri várúr erre megtört, és a király színe előtt elismerte, hogy minden vagyonát odaadná lánya egyetlen mosolyáért. A történet apa és lánya kibékülésével, a pár egybekelésével, Mátyás király és Ujlaki Miklós békekötésével zárult.
1887-ben Rómer Flóris vázlatot készített a várról, majd Nácz József foglalkozott a történetével, aki szerint a fal vastagsága 2,2 méter, a déli oldalon 4 méter, és itt vezetett fel az emeletre az a lépcső, melyet emeletenként le lehetett zárni. A torony délkeleti sarkában 1,5 méter széles ajtónyílást említ, még ablakokat is látott, amelyek félkörívesek voltak. Csernó Géza 1897-ben elkészítette a legkorábbi hiteles felmérést a várról. 2008-ban végezték az első régészeti feltárásokat. Ritkasága, hogy egyben maradt az épületek alapja. Az erdőt leszámítva olyan a környezet, ahogyan a XVI. században elhagyták. A vár körüli faluból mára nem maradt semmi.

Fémkeresés web: http://femkereses.mcbubu.hu/