Ismerős Arcok - Haza

Haza! (Nyerges)

A semmi hátán kapaszkodva
Súgd meg nekem, miért így legyen!
A hosszú útra, újra meg újra
Miért jössz velem, nem kérdezem,
Persze, hogy nem kérdezem.

Bárhol élsz is a nagyvilágban,
Ne áltasd magad - csak ott vagy szabad -!
Az igazi rabság a hontalanság,
Hát nem kérdezem, miért jössz velem,
Persze, hogy nem kérdezem.

Mert nekünk ott van az otthonunk,
Ahol gyermekként játszottunk.
Apánk az ajtóban állt, anyánk étellel várt,
Ahol ébren is álmodtunk.

Ahol harangok hangja szállt,
Ahol nagyapánk háza állt,
Ahol szó volt a szó, hol a rossz is túl jó,
Ez az egy út, mi járható.

Lehetsz gazdag, lehetsz szegény,
Lényegtelen, hidd el nekem!
A hazád nélkül, senki sem vagy,
Nincs már helyed, nincs életed,
Jöttment lett a bélyeged.

Hideg télben, az esti szélben
A szó megszakad, benned ragad.
A fenyő színe, a kenyér íze,
Az ősök dala, a szíved szava,
A szülőföld hív haza.

/Mindenki, aki távol van a hazájától, valahogy keserűvé válik. Még ha ideig-óráig a pillanatnyi örömök feledtetni is tudják vele ezt az érzést, még ha nem is tudja, mi bántja, akkor is ott motoszkál benne, és rágja a lelkét a honvágy. Megoldás: haza kell jönni./