Ismerős Arcok - Egyetlen

Egyetlen (Nyerges-Leczó)

Haldokló reggelre ébredek,
Nem nagyon esik jól semmi sem,
Valahol messze Te is alszol még, azt hiszem.

A tükörből bámuló idegen
Tudja, hogy én vagyok odabenn,
Szép lassan megöl, de előbb még meggyötör rendesen.

Miféle világ ez körülöttem, és hová lettek az álmaim?
Nem maradt semmi, Te vagy talán az egyetlen.
Vihogó tömegek sodornak el, a bélyegen az áll, hogy "TÉVEDTEM",
Egyre sötétebb van, persze lehet, hogy ez is csak véletlen.

Semmilyen emberkék magyaráznak,
Tanítják nekem az életet,
Egymást taposva, csámcsogva szívják a véremet.

A hülyék mondják meg - mi legyen -,
A tisztesség száműzött idegen,
Sáros bakancsok tipornak „gyönyörű szívemen".

Mert kétféle ember létezik:
Az egyiket néven nevezik,
A másik az, aki tovább megy úgy is, ha elveszik.

/Sajnos egyre gyakrabban érzett hajnali hangulat, enyhe szív körüli szúrással./