Tekknő - Szerelem

Amikor először megláttam cipó arcodat, tavasz volt
Pitymákolt a zsendice, hajadon a zsír csillogott, mint az álom
Milyen jót nevettünk, amikor a réten belebotlottál egy petrencés rúdba
És összevissza törted a szervezetedet
Ruhádat szolárium barna Micimackók díszítették
Citromfekete műbőr sálad pirosra csapkodta a nyakadat
Mocskos szemüvegedről visszaverődtek a legyek
Akkor még nem tudtam, mit is érzek saját magam iránt valójában

Zsendül a tavasz, nyílik a bicska
Tonhal mammog a nádasban
Szerelem szava fűt faszenes vasalót
Pörkölt mosolyog a lábasban.

Bő szivacskabátod mereven ellen állt bármilyen időjárásnak
Gesztenyebarna körmeid, természetesen meredtek előre
Emlékszem hogy a lucernásban büszkén mutogattad 2 levelű ló herédet
Ne hidd, hogy ez az utolsó tavasz, amit nem töltök veled
A Nap ránk kacsintott, és én csak öklendeztem
Láttam te is oda vagy értem, ezt abból vettem észre, hogy kezeiddel idegesen piszkáltad
Acélbetétes olvasztár-bakancsodat
Hajadnak mirelit-borsófőzelék illatát közel hozta a szél
S te csak ittad-ittad a literes étolajat mohón a mohán

Zsendül a tavasz...