SZÍVDOBBANÁSOK – VALLOMÁS A HAZASZERETETRŐL A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN

A közös szívdobbanások, miközben a Himnuszt szavaljuk, legyenek oly erőteljesen hangosak, hogy visszhangozzanak tőlük a Kárpátok bércei!


- Ej, ezt bár sokan túlzásnak minősíthetik – szólalt meg a belső hangom – a magyar kultúra napjának forgatókönyvét csakis ilyen érzelmi töltéssel érdemes formába önteni!
Amikor a magyar szakos kolléganőimmel megbeszéltük a részleteket, mindenki hozzátett a saját lelkesedéséből és tudásából valami olyasmit, amely szinte ragályos lett.

Az osztálytermekből kihallatszó Himnusz strófái, amelyeket tanítványaikkal együtt hangosan gyakoroltak, megérintették azok lelkét, akik a folyosókon hallgatták.
Kölcsey lírai szövege szinte „lángolt” és ott „izzott” (csillogott) valamennyi diák szemében.

A projekt fókuszába a szívforma (a szívalakzat) és szívdobogás, szívdobbanás került, amelyeket vizuális elemekkel, hangeffektusokkal és orgonazenével erősítettünk meg.

Az ünnepi videó „forgatókönyvéről” dióhéjban:
A tisztán, egyenletes lüktető szív az életerő jelképe, ugyanakkor azon érzelmek és gondolatok „méhe”, amelyben a hazaszeretet is megfogan és életre kel.

Ennek ritmusára száll, repül magasba a nemzeti színű lobogó. A zászlós tánckoreográfia vizuális látványa - egyfajta „előszóként” – előkészíti azokat a felemelő perceket, amikor végre felcsendül és megszólal a Himnusz.
A keretes szerkezet költemény első és utolsó versszakát szívalakban szavalják a Tarpai Esze Tamás Általános Iskola diákjai a helyi művelődési ház színháztermében.

A többi strófa sorai ott hangzanak el, ahol Kölcsey Ferenc 1823 januárjában a saját kézírásával egy fehér papírlapra lejegyezte azokat.

Csekére (Szatmárcsekére) autóbusszal utaztunk, hogy a hely sajátos miliője az irodalmi élményt felerősítse.
Köztudott, hogy a magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük január 22-én, annak emlékére és tiszteletére, hogy Kölcsey Ferenc ezen a napon tisztázta véglegessé a nemzeti imádság kéziratát.
A hazaszeretet erősítése az ifjú szívekben szent kötelességünk!

Ezt üzeni a Himnusz költője a jelenkornak és a jövő generációi számára.
Befejezésképpen a „Parainesis Kölcsey Kálmánhoz” című művéből idézem azokat az intelmeit, amik időtállóak!
„Szeresd a hazát!
Hazaszeretet egyike a kebel tiszteletre legméltóbb szenvedelmeinek”.

„Kinek szívében a haza nem él, az száműzöttnek tekintheti magát mindenhol; s lelkében üresség van, mit semmi tárgy, semmi érzet be nem tölt”.

„Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! – mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog.”

Zrínyi csak egy Magyarországért halhatott meg. Nem kell erre hosszú bizonyítás; TEKINTS A SZÍVEDBE, s ott leled a természettől vett tudományt, mely szerelmedet egy háznéphez s ennek körén túl egy hazához láncolja.”

A hazaszeretet fontosságához nem férhet kétség, hiszen hazánk és a magyar nemzet fennmaradása - a történelem zivataros századaiban – csakis ennek köszönhető.

A magyar kultúra kincseinek megőrzése és átörökítése azért szent kötelességünk, hogy a jövő nemzedékei is büszkén vállalják magyarságuk.

ISTEN, ÁLDD MEG A MAGYART … és váljék áldottá azok által is, akik szíve megdobban, miközben a Tarpai Esze Tamás Általános Iskola ünnepi videóját megtekintik!

S a magyar nemzet közös szívdobbanása legyen oly erőteljesen hangos, hogy valóban visszhangozzék tőlük a Kárpátok bércei!

(Szerző: Puskás Zita)