Pokoljáró - Sugarloaf

írta: Tóth Szabolcs
Madaras János: cselló
Vági Tamás: zongora
„A csapat motorja, Tóth Szabi úgy gondolja, hogy Enikővel egy ugyanolyan, de mégis más, újjászületett Sugarlaof-ot láthatnak majd a rajongók.
– Az újjászületést szó szerint érthetjük, hiszen Enikő csatlakozása előtt már megszületett bennem a gondolat, hogy megbeszélem a fiúkkal, egy ideig most az egyéb projekjeinkre koncentráljunk, én például a filmezésre – mondta Szabi. – Sonia nagyon tehetséges és jól kijöttünk egymással, de anyai teendői miatt nagyon elfoglalt volt és a földrajzi távolság is többször megnehezítette a gördülékeny munkát. Szeretettel, barátsággal váltunk el. A folytatás gondolata akkor érlelődött meg bennem, amikor Enikő meggyőzött, ne dobjuk ki az ablakon az elmúlt 22 év munkáját, eredményeit, sikereit és felvetette, ő nagyon szívesen lenne a Sugarloaf új énekesnője. Először meglepődtem, hiszen Enikő karrierje nélkülünk is szárnyal, de végül belevágtunk ebbe az érdekes, közös kalandba…
Muri Enikő nagyon boldog, hogy a csapat „frontasszonya” lehet, igazi kihívásnak érzi új szerepét és biztos benne, hogy egy teljesen új oldalát tudja megmutatni a rajongóinak és a Sugarloaf közönségének is.
– Sokat beszélgettünk Tóth Szabival az elmúlt időszakban és meggyőztem őt a megújulásról – mesélte Enikő is. – Mindig nagyon tetszettek a zenekar dalai, és most úgy érzem, ezzel egy új korszak kezdődik az életemben…”
https://dunapartprogram.hu/muri-eniko-lett-sugarloaf-enekesnoje/
dalszöveg:
Elindulok én már újra a pokolba,
visszajáró vendég vagyok, az ördög rokona.
Ne sírj anyám kérlek, nem vagyok jó ember,
elhagytam mit adtál, a szívem és a lelkem.
Magam vagyok én már, magamra maradtam,
a vándorcirkuszt én már réges-rég elhagytam.
Megkaptam a jussom, bánatban fizettek,
elindulok így már, hátamon keresztem.
Gyászba borult már a lelkem,
csak ez az illat ne lenne,
a csillagok fényében fürdik csak a testem.
Ételem a bánat, italom a könnyem,
elátkozott életemet gombokra cseréltem.
Elindulok én már újra a pokolba,
visszajáró vendég vagyok, az ördög rokona.
Ne sírj anyám kérlek, nem vagyok jó ember,
elfogyott mit adtál, a szívem és a lelkem.
Búcsúzom már tőled én drága szerelmem,
keserédes csókom takarja be tested.
Nem láthatom szemed, nem foghatom orcád,
nem súghatom többé füledbe: szerelmetes rózsám.
Megvert már az isten, megvert engem százszor,
elfelejtett már engem mind, ki élve látott.
Ne sírjatok értem, nem érdemlem én meg,
kezemet a bánat fogja, ő lett a révészem.
Elindulok én már újra a pokolba,
visszajáró vendég vagyok, az ördög rokona.
Ne sírj anyám kérlek, nem vagyok jó ember,
elhagytam mit adtál, a szívem és a lelkem…