Omega - Ezüst Eső

Sötéten néz le rám az éj.
A múltak árnya itt kisért.
És hull, csak hull reám
Ezüst eső.

Lombjuk vesztett rózsafák.
Földöntúli pusztaság.
S csak hull, csak hull reám
Ezüst eső.

Messzi földről jöttem én.
Átölelt a tiszta fény.
De elborult az ég, és a csillagok tüzét
Elnyelte a köd és a szürkeség.
Minden oly sötét.

Elhagyott, kihalt e táj.
Lángvirágok füstje száll.
S csak hull, és hull reám
Ezüst eső.

Sötéten néz le rám az éj.
A múltak árnya itt kisért.
És hull, csak hull reám
Ezüst eső.