OLÁH IBOLYA: Ibolyavirág

OLÁH IBOLYA: Ibolyavirág
zene és szöveg: Presser Gábor
© Lo©oVoX 2018 (2005)

Oláh Ibolya
Voltam Ibojka • 2018
Könyvcédé/cédékönyv • Helikon 9789634791881 / Lo©oVoX LCVX18PGOI01

PG, IBOJKA, HOLLÓ AURÉL – dobok, trapp, ütőhangszerek, zajok
PG – basszus szájharmonika
SZABÓ ATTILA – hegedű
KOROMPHAY GÁBOR – bőgő
hangmérnök: Nyíri Sándor
kreatív: Vető Gábor
fotó: Lettner Kriszta és Vető Gábor
trailer&etc: Sárvári Enikő

https://www.facebook.com/voltamibojka/
https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/
#VoltamIbojka
iTunes: https://music.apple.com/hu/album/voltam-ibojka/1441434911
Spotify:https://open.spotify.com/artist/7gTGtkTZTChwdgW1C9TmvU
Google Play: https://play.google.com/store/music/album/Ol%C3%A1h_Ibolya_Presser_G%C3%A1bor_Voltam_Ibojka?id=Bd4cf7offz2u22qkltlw2aczv7y
Deezer: https://www.deezer.com/hu/album/77915922
Amazon: https://www.amazon.com/Voltam-Ibojka-Presser-G%C3%A1bor-Ibolya/dp/B07KDH8WWZ/ref=sr_1_1?keywords=Voltam+Ibojka&qid=1565278201&s=dmusic&sr=1-1
Dalok.hu: https://www.dalok.hu/lemez/id/11155
https://www.dalok.hu/lemez/id/11156
Helikon Kiadó: http://helikon.libricsoport.hu/fooldal/konyvek/voltam-ibojka/

www.pressergabor.hu

IBOLYAVIRÁG
Nem voltam keleti, nem lettem nyugati,
nem jöttem sehonnan – itt vagyok.
Ahonnan nem megyek sehova, csak ahova akarok.
Mert vagyok, aki vagyok, ha engedik a nagyok.
De addig is maradok, maradok, maradok, maradok
tisztelettel ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

Nem voltam keleti, nem lettem nyugati,
csak csúszkál a térkép a lábam alatt.
És voltam az, aki, leszek az, aki.
Vagyok, aki vagyok, ha engedik a nagyok.
De addig is maradok, maradok, maradok, maradok
kis ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

A hajam fekete, a szemem fekete,
a szám kicsit nagy, de legalább belefér a kifli.
A szívem kapuját kicsit nehéz, nehéz, nehéz, nehéz,
nehéz lesz kinyitni.
De a lelkem fehér, mint egy bárányfelhő.
Nem vagyok más, csak egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, egy nő,
egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, egy nő, ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

Senki se vagyok, de nem vagyok egy senki,
senki fiának nem vagyok a kutyakölyke.
És semmi sincs, csak egy pár rekedt dalom,
még a kulcs sem az enyém, ott, ahol lakom.
De ami nincs, az nekem nem fáj, nem fáj.
Nem vagyok más, csak egy ibolyavirágszál.
Ibolyavirágszál.

Szóval Ibolya vagyok, és nem számít semmi,
mert valamit nagyon tudok: szeretni, szeretni.
És akit szeretek egy életen át,
az majd fölülről szagolja a kicsi Ibolyát.
S egyszer öreg leszek, meghalok,
s majd másra bámulnak a csillagok.
De addig maradok, maradok, maradok, maradok,
maradok, maradok kis ibolyavirágszál.
Kis ibolyavirágszál.
(Presser Gábor, 2005)