Nyári Kálmán - Kökény Attila - Elmegyek

Nyári Kálmán - Ének
Kökény Attila - Zongora, vokál



Elmegyek

Egy kis patak mindig rohant,
s közben csak énekelt.
egy sziklafal útjába állt,
s a dalnak így vége lett.

Én is így lettem néma víztükör,
mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már a Nap sem tündököl,
csak ha újra megjönnél.

Elmegyek, elmegyek,
milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom otthonom,
még a jó barátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek,
igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy,
mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

Vasárnap volt, vasárnap volt,
amikor elhagytál.
Azóta én minden napot
feketével írok már.

Látod így vitted el a színeket,
mikor tőlem elmentél.
Nekem többé már nem lesznek ünnepek,
csak ha újra megjönnél.

Elmegyek, elmegyek,
milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom az otthonom,
még a jó barátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek,
igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy,
mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

Elmegyek, elmegyek,
milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom az otthonom,
még a jó barátoktól sem búcsúzom.
Elmegyek, elmegyek,
igen megkereslek én, bármerre jársz.
Nem tudom, hogy merre vagy,
mégis úgy érzem, hogy engem egyre vársz.

Ó, Elmegyek, elmegyek,
milyen úton indulok, még nem tudom.
Elhagyom ...