Nélküled (2) - Katona Klári

Szövegíró: Sztevanovity Dusan
Zene: Presser Gábor
Dalszöveg:
Mint hópehely, mely kézre száll,
a hűvös ész úgy olvad már;
a félelem, ha ránk tapadt,
már eltűnik, már elmarad,
s a béke, lásd, hogy úgy szeret,
most itt lebeg a perc felett,
s az angyal mégis erre jár.
Gyere! Arcod ne fordítsd el sosem!
Gyere! Titkod táruljon fel nekem!
Szép istenekkel álmodtál,
hamis fénynek áldoztál.
Én éjszakákba bujdosnék,
és hozzád menekülve lennék menedék...
Gyere! Okos érvek elől, hozzám.
Gyere! Halvány képek elől, hozzám.
A holnap jön és többet kér,
felejtsd el, úgyis elér!
Én nem hiszem, ami fontos, rajtunk áll.
Mennyit adtál már, és vissza eddig mennyit kaptál?
Gyere!
Hitek enyésznek el, ne értsd!
Gyere! Álmok lobbanak el, ne féltsd!
Hidd el, itt most ez jut rád
és ez jut rám, a mást ne várd;
Nem lesz szebb és nem lesz más,
hát jobban őrízd azt, mit velem egyszer megtalász!
Az éjszakán, mint síron át - úgy emelj!
A hídon együtt érjünk át - úgy ölelj!
Ha tőlem távol néha félsz - rám találj!
Egy érzést, melyhez visszatérsz - tőlem várj!
Vagyok a szív, mely nem dobban,
vagyok a láng, mely nem lobban
nélküled,
vagyok a húr, mely nem rezdül,
vagyok a hang, mely nem csendül
nélküled,
szikra vagyok, mely nem szökken,
sikoly vagyok, mely nem röppen
nélküled,
titok vagyok, mely nem tárul,
s ölelés, mely nem zárul
nélküled.