Mögiszter - Dáridó (Music Video)

Facebook: https://www.facebook.com/mogiszter
Instagram: https://www.instagram.com/mogiszter

Rendezvényszervezés/Fellépés: mogiszter@gmail.com

Lyrics: Mögiszter
Music: James Ocean
Video/Vágás/Utómunka: Oszoli Peti (OsziVideo)

Szereplők:
Oszoli Gábor
Gráf Judit
Fábián Erik
Gyönyör Gábor
Karvai Erik
Zlatner Zsolt
Pap Csaba

Köszönet Gyönyör Gábornak az állat verdákért!

A videóklipben nem használtunk igazi, éles lőszereket. A fegyverek, amelyek a videóban szerepelnek, Airsoft jellegűek.

Verze 1.:

Megúszni büntetlenül,
Nem tudtam mit jelent,
e kifejezés szótáramban
Sehol sem szerepelt.
A szabad széllel szálló lelkem
Ahányszor szárnyra kelt,
A határokat nem ismerte,
Semmi sem érdekelt!
Csak egy dologgal nem számoltam, tétlenül néztem,
Ahogy életembe besétálsz egy kopott járdaszélen.
Emlékszem, hogy ott először éreztem, hogy féltem,
Mert már nem én voltam egyedül, hanem mi voltunk ketten.
Rád néztem, és eltévedtem szemeid zöldjében,
Ott bolyongok azóta is, nincs kiutam, érzem.
De kútba dobom kusza múltam, hidd el, megígérem,
Csak dúdold újra a dalunk, míg alszom kezeidben.

Refr.:

Jó, ami jó, már értem, kértelek, de te nem tágítottál,
Porszem vagy forgószélben, pusztított, mégis maradtál.
Lágy hangod megcirógat, dalodban elvesztem magam.
Még egyszer utoljára, dúdold, hogy minden rendben van.

Dáridó, dáridó, nem lesz többet dáridó.
Dáridó, dáridó, nem szól már az altató.
Rémálmok földjén virrasztó, hangodat rég nem halló
Lélek vagyok már csak, elszúrtam, belátható.

Verze.:

Lassan telik az idő,
De kihűlt rég a kávé.
Itt minden perc és minden illat
Már az elmúlásé.
Szürke falak zárnak be
De nem lehettél másé.
Csúnya véget ért gyorsan
A féktelen parádé.
Nem tudom, hogy érzed-e, de úgy fáj, hogy meghasadok,
Én nem tudtam, hogy a világon léteznek még angyalok.
Csillognak a szemeid és én meg folyton hazudok,
Még akkor is ha tudom mélyen, a vesztembe szaladok.
A pillanat még itt van nekünk, ennyi csak, mit adhatok,
Mert az idő vasfogain sosem voltak lakatok.
Egy-egy ilyen pillanatban szívesen ott ragadok,
De felébreszt a tény, hogy mindjárt kettő felé szakadok.
Én menthetetlen vagyok, de ha reggel felébredtél
Azt akarom, hogy tudd engem te jobb emberré tettél,
Ha csak pár napra is, mindegy, mert egy érzéketlen testnél,
Kicsit több lettem. Ezt nem felejtem, tudom, megmentettél.