Koncz Zsuzsa - Százéves Pályaudvar

(Zene/szöveg: Gerendás Péter / Bródy János)
Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Az utcákon a gyűlölet vonult
És a láthatáron felizzott a múlt
S ő tudta jól, hogy most már menni kell
Mert mindig ugyanúgy kezdődik el
És a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom

Nagy volt a zaj a pályaudvaron
S mintha már ott állt volna rég
És mint egy film, egy régi film
Oly ismerősnek tűnt a kép

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom

Vannak idők, mikor menni kell
Mikor feltűnik a ház falán a jel
Nem volt már egészen fiatal
És most úgy érezte, majdnem belehal
Mikor a sínek mellett állt egy hajnalon
Azon a százéves pályaudvaron

Elbúcsúzom, elbúcsúzom
Ez a föld már nem az én otthonom
Elbúcsúzom, elbúcsúzom
De a szívemet örökre itt hagyom
De a szívemet örökre itt hagyom