Kárpátia - Amíg Csak Egy Magyar él!

AMÍG CSAK EGY MAGYAR ÉL!
(Petrás J.-Szijártó Zs.- Bäck Z -Jakó László)

Az alkonyat pirosra festi a felleget,
Aranyló fürtjei bíborrá válnak.
Lángjától felizzik, s haraggá gerjed,
Minden magyarban, az elfojtott bánat.
Évszázadok kínja egyszerre fellobban,
Parázsa nem hunyt ki, most újra él,
Felperzselt mezőn is új élet sarjad,
Szép tavasz illatát hordja a szél.
Amíg csak egy magyar él!

Míg az éjjeli szellő a felhőket hajtja,
A hajnal már tomboló vihart lehel,
S korbácsok ütötte sebeit, gyógyítva,
Szívében lángorkán bosszút nevel.
Gyötrelmes szenvedés színültig csordult,
S ki eddig sarcolta, reszketve fél.
Rablánc és koldusbot eltűnik, széthull,
Piros-fehér-zöldben táncol a szél.
Amíg csak egy magyar él!

Nemzetünk százéves álmából riasztja,
A felajzott, dühödten lüktető szív.
Az egyik kezével gyermekét szorítja,
Másikkal, lángoló szablyával vív.
Idegen rablóhad nézd, ahogy megvirrad,
Nekünk az ébredés, nektek a vég.
Üvöltő harci zaj után csak csend marad,
Ármányos pénz többé semmit sem ér.
Amíg csak egy magyar él!