Kalmár Pál: Drágám, néha téved az ember

Drágám, néha téved az ember - Kalmár Pál énekel

Buday Dénes - Vadnay László szerzeménye

Magát szerettem, magát,
A szép haját, a halk szavát.
Eladtam a szivemet magának réges-rég.
A nyári éjben a hold, az is dalolt, ha átkarolt.
A régi jó Tabánban mosolygott ránk az ég...

Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.
Szívünk tele van szerelemmel,
Sírunk könnytelen szemmel,
Mikor válni muszáj.
Fáj, ha az álmunk egyszer véget ér,
Bár sose fogjuk sejteni, miért.
Drágám, néha téved az ember,
Mit bevallani nem mer,
Pedig annyira fáj.

De hol van mindez ma már,
Ma nincs Tabán, s ma nincs babám.
Egyedül csatangolok, és fenn az ég borult...
Magát szerettem magát,
A halk szavát, a szép haját;
S titokban azt remélem visszajő a múlt.

Drágám, néha téved az ember stb.