Ismerős Arcok - Hegyeket Nézek

Hegyeket nézek

A hazát ott találod lovaknak szemében,
Felszántott föld szagában, gyümölcsök ízében,
A Himnusz bánatában, temetők csendjében,
Apám minden szavában s nagyanyám hitében;

A vadak békéjében, erdők magányában,
A béke vadságában, börtönök falában,
Szerető ölelésében, feleség csókjában,
A gyermek sírásában és minden mosolyában;

Kutyák hűségében, madarak röptében,
Fecskéknek fészkében, gólyák szerelmében,
Márai eszében, Petőfi dühében,
Pilinszky lelkében és Wass Albert szívében;

A tanító vérében az utca porában,
Cipők talpán és gyilkosok szavában,
Minden ellenségben s anyák sikolyában,
Nagyapák emlékében s a kézszorításban;

A zászló színében s a lerakott fegyverben,
Leszegett fejekben, a nem múló szégyenben,
Megtartott esküben és abban a szóban, hogy „nem",
Ott van tebenned és itt lapul énbennem.

Hegyeket nézek és erdőket látok.
Emberek jönnek felém, és mind jó barátok.
Határon túlról és szívektől innen
Szavak sem kellenek, rendben lesz minden.

/Azt próbáltam megfogalmazni, mit jelent nekem a „Haza". Kerülve a közhelyeket, a „nagyszavakat", lehetőleg olyan hétköznapi, szinte észrevehetetlen fogalmakkal, melyek fontosságának talán nem is tulajdonítunk jelentőséget, ám ha hiányoznának az életünkből, sokkal szegényebbek lennénk.
És igen... A gazemberek szintén az én hazám részei, és éppen ezért van jogom fellépni ellenük.
Ez a dal maga a hazaszeretet, és az a sor benne, főhajtás Szögi Lajos tanár úr és családja előtt./