INDIÁN NYÁR-- KOVÁCS KATI ÉNKEL

Indián Nyár
Kovács Kati
Tudod, még sohasem voltam olyan boldog,
mint akkor, azon a reggelen,
Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük.
Ősz volt; de azért még sütött a nap.
A fákon piros és sárga levelek remegtek.
Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár.
De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz.
Fehér ingeden megcsillant a fény,
És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked.
Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság.
Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,
S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.
Életünk, megszépíti egy fénysugár,
elkísér az indián nyár.
Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől,
Ülök a folyóparton, és rád gondolok.
Hol vagy most? Mit csinálsz?
Eszedbe jutok-e még néha?
Egyedül nézem a hullámokat,
Látod, kijöttem…