Hosszú évek óta - Simó Annamária és zenekara

zene: Horváth Ádám
szöveg: Szabó Előd
A legszebb erdélyi dalok 2017-es versenyén diadalmaskodott Simó Annamária és zenekara: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezetének vetélkedőjén a 25 év felettiek kategóriájában nyerte el a díjat. – Hosszú évek óta a címe a győztes dalnak. Hogyan született? – Balassagyarmaton voltam az egyik zenészbarátomnál, kiültünk a hintára. Volt egy dalötlete, de csak zenei alap, eljátszotta, és rögtön éreztem, ez az én dalom lesz, mert ha nincs szöveg, arra kell figyelni, a dallam mennyire érint meg. Szabó Előd, a Titán énekese (és egykori X-Faktor-versenyző) írta a szöveget, tehát ekkora távolságokból raktuk össze…. – Milyen a Simó Annamari-s stílus? – A mély hangszínem adott, egy tanár esetleg abban tud segíteni, hogy jól intonálj, helyesen énekeld a hangokat, megtanuld a zenei alapokat. Kolozsváron, a BBTE zenepedagógia-vallás szakán végeztem, de nem akartam tanár lenni. Igazából senki nem volt, aki útba igazított volna, mondván, hogy a könnyűzenében nem úgy használod a hangodat, mint a klasszikus zenében, és mire rájöttem erre, csak az maradt, hogy tükör előtt skálázva magamnak kellett megtalálnom és kifejlesztenem a sajátomat. A pop-rock vonal tetszik legjobban, és újabban a szvinges, dzsesszes dalok, ezért alapítottuk meg a Brill nevű esküvői zenekart is. Az imázson sosem gondolkodtam, én csak azt tudtam, hogy szívesen csinálom ezt, mindig az volt a szempont, hogy jól érezzem magam. Az esküvőkön sem éneklem azt, amit nem szeretek. A zenei élet nem egy sétagalopp, sok a hullámvölgy, de a fellépéseknek, utazásoknak köszönhetően megtanultam ezeket könnyen átvészelni, amúgy is vidám természetem van, szívvel-lélekkel teszem a dolgomat. Zenésztársaim a barátaim is, és nem csak egy projekt vagy munka ez, jól is érezzük magunkat együtt, különben nem lehet ezt csinálni. Ebben nem szabad megalkudni. Lehet, könnyen jelentem ki, mert nekem sikerült, és kevésszer tapasztaltam a fordítottját.(Ezt a cikket a Ligetrõl másolták: https://liget.ro/studio/a-zene-elteti-a-legszebb-magyar-dal-enekesnojet)

dalszöveg:
Volt egy nagyon régi álmom, hogy egyszer megtalálom
a csend felé most hány száz út vezet.
És eltelt annyi év már, eltelt mégsem bánom,
mert a csend felé nincs rég határ.
Tudom nem meséltem róla,
pedig hosszú évek óta fogva tart
és csak oltogat ez a régi gondolat.
De egyszer ülj le mellém és az őszinteség mentén
elmesélem majd,hogy mennyi érzés maradt még…
És ez összetart, majd az álmunk összetart.
Volt, hogy semmi mást nem láttam,
csak a végtelenben jártam,
úgy, mint egy összezavart hajnali ébredés.
És eltelt annyi év már, eltelt mégsem bánom,
mert a csend felé nincs végtelenbe nyúló határ.
Tudom nem meséltem róla,
pedig hosszú évek óta fogva tart
és csak oltogat ez a régi gondolat.
De egyszer ülj le mellém és az őszinteség mentén
elmesélem majd, hogy mennyi érzés maradt még.
Kell most az újulás, hogy új világot láss,
és engedd el a múltad szárnyait.
Csupán engem őrizz még, s amiből nem volt elég,
azt egy fél mosollyal engedd útnak el.
Nem az emlék, ami kell neked,
az csupán a képzelet lehet, hogy élve eltemet.
Tudom nem meséltem róla,
pedig hosszú évek óta fogva tart
és csak oltogat ez a régi gondolat.
De egyszer ülj le mellém és az őszinteség mentén
elmesélem majd, hogy mennyi érzés maradt még.
Tudom nem meséltem róla,
pedig hosszú évek óta fogva tart
és csak oltogat ez a régi gondolat.
De egyszer ülj le mellém és az őszinteség mentén
elmesélem majd,hogy mennyi érzés maradt még…
És ez összetart, majd az álmunk összetart.