Edda - Mese

Hát hogy is kezdjem ó,
hogy mondjam el,
hisz aki megérthetné az nem felel,
elragadta őt a döjfös éjkirály
ki ezer éve már a szerelemr vár.
Elragadta, megszerezte,
szerelem lánccal megkötözte,
de a szíve csak az enyém.
Fényes urak ha nem tudnátok
két ember kell a boldogsághoz,
és ő már csak az enyém
A felkelő nap fénye eltakart,
a féltékenység úgy a szívembe mart,
hisz oly hatalmas fényes a vőlegény
hát hogyan szállhatnék
harcba véle én.
Elragadta, megszerezte,
szerelem lánccal megkötözte,
de a szíve csak az enyém
Fényes urak ha nem tudnátok
két ember kell a boldogsághoz
és ő már csak az enyém.
De azért én nem adom fel
történjen úgy ahogyan kell
mert az én mesében a hősök győznek
a két szerelmes egymásé lesz
ezért én nem adom fel!!
Elragadta, megszerezte,
szerelem lánccal megkötözte,
de a szíve csak az enyém
Fényes urak ha nem tudnátok
két ember kell a boldogsághoz
és ő már csak az enyém.
Elragadta, megszerezte,
szerelem lánccal megkötözte,
de a szíve csak az enyém
Fényes urak ha nem tudnátok
két ember kell a boldogsághoz
és ő már csak az enyém.