Children of Distance x Marcus Rohan az idő ft. Patty (Official Music Video)

ÉVZÁRÓ NAGYKONCERT | Budapest, Akvárium klub | DEC 22.
JEGYEK: https://akvariumklub.hu/programok/children-of-distance

Rendezte: Nagy Márk Richárd, Nyári Roland, Somogyi Péter
Operatőr: Miklai Péter, Nyári Roland
Vágó, Colorist: Somogyi Péter (PN Studio)

Szereplők: Ladányi Patrícia, Ács Róbert, Nagy Márk Richárd, Nyári Roland, Somogyi Péter

Szöveg: Ács Róbert, Nagy Márk Richárd, Nyári Roland, Somogyi Péter
Zeneszerző: Somogyi Péter
Felvétel: Somogyi Péter (PN Studio)
Hangszerelés:
Keverés/Master: Kovács Norbert (SMiTHMUSiX)

Facebook: https://www.facebook.com/childrenofdistance
Instagram: https://instagram.com/childrenofdistance

Dalszöveg:
Még, előttem a kép,
De minden ami szép volt, már a múlté,
Csak rohan az idő, és beborul az ég,
Bármi ami bántott, megfakult rég,
Megfakult rég...

Lejárt az időm, késő bánat,
Betemet a múlt meg az önsajnálat,
Beteget jelentve elbújok idebenn
A világ elől, ahol a gondok elszállnak
Visznek messzire, vissza se nézek,
Fantáziám ad értelmet az egésznek
A kelésnek, ettől ha kevésnek érzem magam
Erőt ad ahhoz, hogy folytassam másnap.
Van, aki örül, ha láthat,
Közben engem az üresség áthat
Nekem senki sem árthat, semmi se fáj
Engem nem bánthat senki, mindent elvettek már.
Itt vagyok, ülök a mű-terem közepén.
Negyven évesen is magányos vagyok én.
4x4-es szoba ez, lemértem.
Ha ez volt a célom, azt hiszem elértem.

Még, előttem a kép,
De minden ami szép volt, már a múlté,
Csak rohan az idő, és beborul az ég,
Bármi ami bántott, megfakult rég,
Megfakult rég...

A változásnak nem tudok utat szabni,
Az idő alakít én meg észre sem veszem,
Ha fájt is néha, nem mutattam ki,
Néha az sérült aki nem érdemelte meg,
Ha magamba nézek, nehéz beismernem,
Csak a nád vagyok, akit hajlít a szél,
Aki nem áll ki magáért és nem is tette,
Amennyire hagyják, épp csak annyira él,
Az ember szépen-lassan beletörődne,
Hogy van amin nem alakít az idő sem,
Ma nem magamért szorítom a kezem ökölbe,
Amit pénzért megvehetsz, sosem lesz időtlen,
Csak a szeretet amin nem fognak az évek,
Már megbecsülöm ezeket az értékeket,
Fiatalon én is azt hittem, hogy élek,
Csak nem tettem fel a jó kérdéseket...

Még, előttem a kép,
De minden ami szép volt, már a múlté,
Csak rohan az idő, és beborul az ég,
Bármi ami bántott, megfakult rég,
Megfakult rég...

Kevés az időd, hát használd jól,
Szabadulj meg a rablánctól,
Szabadulj meg mindentől,
És mindenkitől aki meggátol,
Ha maradsz az úton nem tévedsz el,
Öleld meg őt még egyszer,
Mert eljön a pillanat amikor majd
Csörög az óra de nem ébredsz fel,
A szél fújja a fákat, érzem
Tegnap is csak a mának éltem,
Holnap is annak fogok,
Bármit is teszel engem te nem láthatsz térden,
A napokat színezd be bátran,
Ami fontos a szívembe zártam,
Felnőttem és rájöttem,
Nem lesz úgy ahogyan a filmeken láttam

Még, előttem a kép,
De minden ami szép volt, már a múlté,
Csak rohan az idő, és beborul az ég,
Bármi ami bántott, megfakult rég,
Megfakult rég...

A szemem sarkában szaladnak a fák,
Ma nem zúg a szél, ma csak hallgat a nád,
Néha úgy érzem, hogy mindegy mit teszek,
Mindenki elmegy, de én még itt leszek,
Változom akár az évszakok,
Egyszer a nap süt, de máskor megfagyok,
Megsárgul a levél a fákon,
De ha az élet szép, a halált se bánom,
Éld az éjjeled, éld a nappalod,
Az eltelt időt vissza nem kapod,
A végzet nyomja csókját a szádra,
És többé már ő sem hoz kávét az ágyba,
Mikor az utolsó útra indulunk,
Csak az határoz meg amit itt hagyunk,
Csak az számít ki voltam míg éltem,
A tetteink örökké hamuként szállnak a szélben.