Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Nevetek, ha mondják nevetek, ha kell mindenen
Nevetek, de közben könnyezem.
Dalolok a máról, dalolom, hogy nincs fájdalom
Dalolom, de máshogy gondolom.

Szívemben hordom rejtve csendesen bánatom, bánatom.
Ó meddig büntet még az életem, nem tudom, nem tudom.

Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény.
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem,
Dalolom, s tán lassan elhiszem.

Keserű a bánat, keserű, de elfojtom én,
Valahol még vár egy kis remény!
Dalolok a fényről, dalolom, hogy ez kell nekem
Dalolom, s tán lassan elhiszem.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz.

Bús szívből énekelni édesen, oly nehéz, oly nehéz.
És mégis énekelni kell nekem, oly nehéz, oly nehéz