Búcsúm Balázs Fecótól

Fecó, hol vagy? Egyszerűen nem hiszem el ami történt...


Különösen az utóbbi időben nagyon sokat beszéltünk, terveztél, örültél és várakoztál. E közben egy kicsit a családunk részévé is váltál. Mindig volt egy jó szavad a kislányunkhoz egy kedves üzenet, komment formájában. Sokszor terveztük a nagy találkozást, Te Őt féltetted, Mi Téged.


Emlékszem, mikor legelőször találkoztunk - a 90-es évek második felében - a nagykoncertedre készültél a Kisstadionban.

Azt mondtad, hogy a zenekaron kívül csak Horváth Attila és én lehetünk ott a színpadon. Akkor, mint friss rádiós a Világ legbüszkébb emberének éreztem magam. Hatalmas élmény volt, melyet azóta is őrzök.


A koncert után és később is egyre többet beszélgettünk, egyre több közös dologban vettünk részt. Kiderült, hogy azonos csapatért dobog a szívünk, mi több zenei ízlésünkben is sok közös pont van.

Rengeteg jótékonysági eseményen vettünk részt együtt, én hívtalak, s Te mindig jöttél. Gyakorlatilag bármikor.


Aggódtunk Érted többször is, de mindig győztél. Egyszer nem. Most.


Descartes-t azt mondta, hogy minden ember olyan, mint egy tört szám.
A számláló megmutatja, hogy mit ér, a nevező pedig, hogy mit gondol magáról. Ha a nevező végtelen, akkor a tört értéke nulla. Ez szabadon annyit tesz, hogy minél többet elérsz, légy annál szerényebb!

Számomra Te személyesítetted meg ezt a gondolatot.


Egy alkalommal egy közös barátunk szervezett egy eseményt egy Budapesthez közeli kis városban. Úgy volt, hogy Te zenélsz majd, ezt követően pedig egy buli következett volna, Velem. Emlékszem, pontosan emlékszem, 17-en gyűltünk össze... Ebben már mi ketten is benne voltunk. Te odaálltál a hangszered mögé és úgy játszottad le hibátlanul az előadást, mintha tízezren lettek volna.


Azóta hányszor láttam a rádióban, egy közös barátunk esküvőjén, az én életem legfontosabb napján, hogy a műfaj királya milyen végtelen alázattal, a közönség számától függetlenül énekelte el dalait.


Az utóbbi hónapban valahogy többet beszéltünk. Tervezgetted a koncertedet és készült az új lemezed is. A koncert már bizonyosan nem lesz, a lemezt pedig barátaid, zenésztársaid nélküled fejezik be. Tőled szokatlan módon azt mondtad életed lemeze lesz ez! Igazad volt, mint mindig.


Fecó, Te nem mentél el, itt maradtál! Dalokban, műsorokban, könyvekben és Magyarország kollektív emlékezetében.


Arany János szavaival búcsúzom tőled:
"Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik..."