Bloodgalaxy - Monoton napok

Monoton napok-

Hideg tömbökben feszeng a lélek.
Hideg lánccal jól lekötözve.
Hová nem jutnak be a fények.
Az álmok totál szétesve.

Szürke reggelek és monotonítás.
Egyformára gyűrött arcok.
A csókod édes kútforrás.
Mikor hazafelé csendben ballagok.

Valaki mindig túl erőszakos.
A falak imát suttognak halkan.
Valaki mindig mámoros.
A világ hallgat, de érzem baj van.

Nincsenek szárnyaim, álom repít.
Nyugtató öledbe régóta vágyom.
A gyülölet csak gyülöletet szít.
A szeretet lépteit hallgatom.

Az emberek jók, de fagyos a szívük.
Mint hideg acélnak kéklő fénye.
És nézd, ahogy sugárzik szemük.
Oly élettelen, fátyoltól szürke.

Nyíllik a kapu, özönlő tömeg.
Szorgos hangyák tolonganak.
Jóllakott száj hálát rebeg.
Új szolgák a súlyok alatt.

Az érintésed egekig emel fel.
Reménysugarad burkol be.
A szürke jelen lassan benyel.
Engedj be puha szentélyedbe.

Van aki folyton mindent lát.
Van aki folyton vakon jár.
Van ki folyton jó irányt mutat.
És van kinek csak ingovány marad.

Szerelmed húsba hasadó ATOM.
Nyársra tűzött égő fájdalom.
De szeretem úgyis, hogyha fáj.
S velem együtt üvölt a néma táj.

Már lehullott az utolsó levél.
Elszállt az utolsó madár.
Itt maradtunk te, meg én.
Két összetört kis világ.

Tudod kedves kétfejűek a titkok.
Ezer hamis, és csak egy igaz.
A testünkben éktelen foltok.
Nincsen több ártatlan vigasz.