Beatrice - Jericho (1978-79)

A Ricse koncerteknek ősidőktől fogva meg volt a maga rituáléja. Bevonulás a Schneider Fáni intrójára, ami aztán átcsap a Jerikó drasztikus punkhimnuszába. A korabeli babos kendős, keki szimatszatyros „csöves" rockerek (punkerek) mintegy parancsszóra, térdre vetették magukat meghallva a Beatrice blues (Térden állva) mély értelmű sorait, mindössze a szürke tvisztpulóveres beépített „megfigyelők" maradtak állva, rácsodálkozva ezekre a térdeplő félőrültekre, akik áhítattal a színpadra meredve bármit megtettek volna Nagy Feróért. Pedig nem volt szipu, nem volt semmilyen kábszer, legfeljebb ócska almabor, fekete címkés kommersz cseresznyepálinka és Kőbányai sör. Sokszor ebben a sorrendben. A bódulatot maga a zene idézte elő. Nem volt csirkedarálás sem, bárhogy is igyekeztek elhitetni Erdős doktorék ezt a bornírt ökörséget a közvéleménnyel. De volt a Két Simon, a tekintélyes termetű ikrek -- amúgy roadok -, akik a színpadról vigyázták a rendet, így kivédve az akkori Ifjúgárda csöppet sem kívánatos jelenlétét.