Balkáni biciklis csodák 2: Ház a Drinán (2019. július 19.)

Balkáni biciklis csodák 2. nap – Ház a Drinán

A Balkán egy csodálatos világ. Nagyon szeretem a varázslatos tájait, a biciklis vándorhoz rendkívül vendégszerető embereket. Ez a film a sokadik ide vezető túrám második napját mutatja be. Néha a leírás több, néha a film mutat be több részletet. És lesz még hét rész!!!
Hajrá! Biciklis Józsi
--------------------------------------------------------------------
Balkáni biciklis csodák 2. nap – Ház a Drinán
Amikor felébredtem, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Hiába az előző éjszaka szinte végig autót vezetettem, aztán a tegnapi biciklis nap sem volt könnyű és kímélő. Szóval aludtam, mint a bunda és kellett néhány másodperc mire beazonosítottam magam. Igen ez a „Balkáni biciklis csodák” biciklitúra és most Srebrenicában vagyok egy Hostelben.

Villámgyors pakolászás, továbbá a város főterén egy gyors vásárlás. Víz, keksz és néhány apróság a beszerzendő tételek közt. A környék annyira biztonságosnak tűnt, hogy még le sem lakatoltam a biciklimet, pedig ez a Balkán. (Egy fontos tanács bicikliseknek! Lehetőleg ne csokis bevonatú kekszet vegyetek, mert az bizony a 35 fokon megolvad és kegyetlenül össze tudja kenni a teljes csomagot…)

Kezdetét vette egy kb. 500 méter szintkülönbséggel járó emelkedő. A térképen az utat egy zöld csík szegélyezi, ami azt jelenti, hogy „festői szépségű útvonal.” És ez így is van, bár biciklis szempontból nézve ezek az utak általában kemény terepet jelentenek. Ami nálunk a Balaton-felvidéken, vagy Tokajban a szőlő, az ezen a tájon a málna. Szerbia Európa legnagyobb málnatermelő országa és ezt a hegyvidéki éghajlatot nagyon szereti a málna. A hágóról kilátás nyílt a Tara Nemzeti Parkra és bizony láthatóvá vált a délutáni 1000 méteres emelkedő is… Hát voltak kétségeim, de ezt csak nektek mondom el.

Gigantikus gurulás következett a Drina völgyébe, hogy egy újabb határátlépés után Boszniából visszatérjek Szerbia területére. A határátlelő ismét egy tökéletesen csodálatos balkáni érzésvilágot közvetített. Kihűlt kávé, határőr sehol, a híd olyan rozsdás, hogy azt hiszed alattad szakad le… Macskajaj érzésvilág. (Aki még nem látta nézze meg! Alapmű, bár Emir Kustoricáról a következő napon még lesz szó…) Mindesetre elég nehezen jutottam újra szerb földre.

Bajina Basta mellett található egy újkori „csoda”: a ház a Drinán. Szerintem, amikor néhány srác jókat ugrált egy szikláról egy kristálytiszta folyóba, akkor nem gondolták, hogy világhírre tesznek szert a sziklára épített deszkabódéval. De így lett, és aki érdeklődik a részletek iránt, majd nézzen bele a túrafilmbe…

A következő állomás a világ legrövidebb folyója volt, a VRELO. 365 méter, azaz ahány nap van az évben. A „folyó” a Perucac-i gát mögött egy látványos vízeséssel ömlik a Drinába. Ott létemet követő napon rendezték meg a Drinai regattát, amely egy hatalmas csónakos, hajós felvonulás. Eszméletlen volt a hangulat és ezek azok a pillanatok, amelyekért érdemes a világot biciklivel bejárni. A szerb pálinka is kemény ital… csak elhivatottaknak. De szerencsére volt mivel viszonoznom, mert a túrabiciklis alapfelszereltsége közé tartozik a fél liter barack. Mármint a pálinka…

De ezután jött neheze, azaz kb. 1000 méter szint a Tara Nemzeti Park „lankáin”. Az idő azonban tökéletes volt, azaz kellemesen meleg, és a nap a hegyek mögül sütött és megvilágította a Drinát és a Perucac-i tavat. Ahogy kibomlott a táj és egyre látványosabbá vált a folyó és a tó… Csak csettinteni lehetett az élményre. Aztán bepillantottam a Drina völgyébe, ahogy sok száz méteres szurdokban kanyarog… ezt a látványt csak megélni lehet. Isten teremtett világa csodálatos!

Egy alagút fűzérrel azonban áttettük magunkat a Tara belsejébe, a balkáni medvék birodalmába. A Tara-hegység Szerbia tüdeje és valóban olyan sűrű az erdő, hogy már-már hideg is kirázott. Egyébként fel is vettem a pulóverem… és vettem egy sört a kisboltban. (ennek még lesz jelentősége!)

Ereszkedés a Zaovine tóhoz, amely tulajdonképpen a lenti erőmű felvíz tava. Ide pumpálják fel sok víz esetén a vizet, majd engedik le. (Reverzibilis erőműnek hívják az ilyesmit, ha valakit egyáltalán érdekel.)

Naplemente a tónál. Nincsenek szavak és nem is kell. (Mert ott ittam meg a sört…) A gáton vertem fel a sátrat, remélve, hogy a medvék idáig nem jönnek be…

A tanulság: a túrabiciklizés a világ felfedezésének legjobb módja. Hajrá!

(Biciklis Józsi youtube csatorna. Az előző nap videó változata itt érhető el: Balkáni biciklis csodák - Hősök földjén https://youtu.be/B3qUT9aJ2Wc