A Rossz Irány – Klasszikus Hard Rock Ballada (A család megtartó erejéröl)

Egy drámai és mélyen őszinte klasszikus hard rock ballada , az éjszakai életről, a züllött szombatokról, valamint a család megtartó erejéről és a teljes újrakezdésről. Ez a dal egy férfi őszinte vallomása a múlt sötét démonairól, a bűntudatról, és arról a tiszta szerelemről, amely végül kihúzta őt a legmélyebb örvényből.

Ha megérintett a történet és a zene világa, kérlek oszd meg a gondolataidat kommentben, nyomj egy lájkot, és iratkozz fel a csatornára a többi saját rockballadáért!

DALSZÖVEG:

Sötét lépcsőn ültem, mint egy kisgyerek,
Néztem, a felnőttek mit sem sejtenek.
Füstös éjszakában szállt a dőre szó,
A titkos mámoruk csábító és jó.

Vártam a napot, hogy én is nagy legyek,
Férfiak sorába büszkén léphessek.
Tizenöt sem voltam, jött egy szombat este,
Akkor léptem rá a rossz irány ösvényére.

Múltak a hónapok, teltek az évek,
Határok vesztek és koptak a képek.
Nem egy pohár volt a tét már a pultnál,
A pörgés és a lányok szele elért már.

Álomként éltem az éjjel melegét,
Nem láttam hajnalt, csak pultok üvegét.
Züllött éjszakán, a sötét utca porában,
Megállt a világ a lány láttán a lábamban.

Bátran szóltam hozzá, nem tudtam még akkor,
Mentsváram lesz ő, ha lesújt a nyomor.
Hatalmas szerelem, oltár elé álltunk,
Sötét démonokkal kemény harcba szálltunk.

Nem érdemeltem meg, mégis velem maradt,
Míg engem elnyelt a züllött, vak szombat...

Megszületett fiunk, szemünk tiszta fénye,
A legszebb ajándék, mit az ég ad cserébe.
Örvény húzott mélyre, vakságom nagy volt,
A józan életre lelkem még nem hajolt.

Párom csak szenvedett, nem panaszkodott,
Csendben tűrte sorsát, mit tőlem kapott.
Szombat éjszakák láncra vertek engem,
Vak, bűnös pokolba rohant a lelkem.

Szürke reggelen, a mámor után ébredve,
Felfogtam a mocskot, múltamat levetve.
Mindent elmulattam, semmim sem maradt,
A rideg valóság a küszöbön túl fogadott.

Szemébe néztem, s nem volt benne vád,
Nem kiabált velem, nem nyitotta száját.
Csak a szomorú arc... a fájó tekintet,
Késként vágta át a bűnös lelkemet.

Azt hittem, megszakad a szívem menten,
„Nem érdemlem meg őt!” – ordítottam bent.
Hatalmas szerelem, oltár elé álltunk,
Sötét démonokkal kemény harcba szálltunk.

Nem érdemeltem meg, mégis velem maradt,
Míg engem elnyelt a züllött, vak szombat...

Azon a reggelen valami összetört,
Új ember kelt fel, ki mindent túlélhetett.
Letettem a poharat, nem veszem fel többé,
A tiszta családom akarom örökre.

Nem hív a szombat, nem csábít a péntek,
Tiszta a hajnal, és tiszta az élet.
Ez volt a múltam, a bűnös élet,
De most már csak a családomért élek.

#rockballada #magyarrock #újrakezdés # #család # #sajátdal #rockzene