A hold alatt esküdtünk

Nem kellettek fényes falak,
Csak az éj és a csillagok.
A hold alatt, a fák alatt
Megszűntek a tegnapok.

Kezed fogtam, s a néma ég
Végtelen titkot takart,
Ott lángolt fel a hűségünk,
Mit vihar el nem ragad.

Annyi út volt mögöttem,
Annyi elveszett csata.
A kardom súlya sem fájt úgy,
Mint a búcsú gondolata.

Nem volt korona, nem volt arany,
Csak két vándor szíve.
Abban a néma pillanatban
Otthonra leltem benned.

Csend ült a part fölé,
A tenger sem szólt már.
A csillagok közt kerestelek,
Míg rám talált a nyár.

Ha majd a szél a neved súgja,
Én meghallom odafenn.
Minden hullám visszahozza,
Amit elvitt az idő nekem.

Nem volt templom,
Nem volt korona.
Csak a csillagfény
És a tenger moraja.

A hold alatt esküdtünk,
Hogy bármerre sodor az ég.
Ha ezer tél választ is el,
A szívünk hazatér.

A hold alatt esküdtünk,
Nem kellett hozzá semmi más.
Csak két összefonódó kéz,
És egy örökké tartó láng.


Ha elfáradsz...


...a neved hazahív majd engem.


Ha ugyanazt a holdat látjuk,
Sosem leszünk igazán távol.
Mert a szerelem nem lánc,
Hanem az, aki hazavár.

A hold alatt esküdtünk,
Hogy bármerre sodor az ég.
Ha ezer tél választ is el,
A szívünk hazatér.

A hold alatt esküdtünk,
És őrzi még az éjszaka.
Két lélek egyetlen úton,
Egy örökkévaló csillag alatt.


Ha ugyanazt a holdat látjuk...
Sosem vagyunk igazán távol...

A hold alatt esküdtünk...
És a szívünk hazatalál...
Papp/Copyright/ #szerelem #music #vikings